7000 év

Erotematika  
  

 "Én hiúsítottam meg a jósok jeleit, és a jövendőmondók hamisságát feltárom; én kényszerítem meghátrálásra a bölcseket, és én mutatom meg: tudományuk mily haszontalan. Én teljesítem be szolgám szavát, és valósítom meg hírnököm tervét. Én mondom ki: Jeruzsálem legyen lakottá! És: Júda városai épüljenek föl! S romjaikat valóban helyreállítom."
(Izajás 44.25-26)




Gondolkoztál már azon, hogy az egymással versengő világképek miért élveznek elsőbbséget (prioritást) Jézus, a próféták, vagy éppen a pátriárkák szavaival szemben?

Vajon amikor azt mondod: „Hiszek Jézusban”, mennyire adsz szavainak prioritást? Ugyanis Ő a törvényt és a prófétákat minden más elé helyezte. „Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni. Bizony mondom nektek, míg ég és föld el nem múlik, egy ióta (i betű) vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, hanem minden beteljesedik.(Máté evangéliuma 5.17)

Mit kezdesz azokkal a bibliai állításokkal, melyek a ma uralkodó világképekbe nem illenek bele? Csak néhány példa álljon itt! Az évszakok váltakozása és a szivárvány jelensége a vízözön után lettek: (Mi van az égi mechanikával, a fénytannal?)
Vajon a világ miért nem fogadja el Kent Hovind elméletét? Hallottál egyáltalán erről az emberről?


„Noé oltárt épített az Úrnak. Aztán fogott minden tiszta állatból és tiszta madárból, s égőáldozatot mutatott be az oltáron. Amikor az Úr megérezte a jó illatot, így szólt magában: "Az ember miatt nem átkozom meg többé a földet, hiszen az emberi szív vágya ifjúkorától kezdve hajlik a rosszra. Nem törlök el még egyszer minden élőlényt, ahogy megtettem. Mostantól fogva, amíg a föld áll, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél, a nappal és az éjszaka." Isten megáldotta Noét fiaival együtt, és így szólt hozzájuk: "Legyetek termékenyek, szaporodjatok, és töltsétek be a földet. A föld minden állata, az ég minden madara, a föld minden csúszómászója és a tenger minden hala féljen és rettegjen tőletek: a kezetekbe adom őket. Minden, ami él és mozog, szolgáljon nektek eledelül, mindent nektek adok, mint a zöld növényt. Csak élő állatot vérével együtt nem ehettek. A ti véreteket, éltető véreteket is számon fogom kérni. Számon kérem minden állattól és minden embertől. Mindenkitől, még a testvértől is számon kérem az ember életét. Aki embervért ont, annak ember ontsa ki a vérét, mivel Isten saját képmására teremtette az embert. Tehát legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és uralkodjatok rajta." Aztán így szólt Isten Noéhoz és fiaihoz, akik vele voltak: "Nézzétek, szövetséget kötök veletek, s utánatok utódaitokkal és minden élőlénnyel, amely veletek van: a madarakkal, a háziállatokkal, s az összes mezei vaddal, mindennel, ami kijött a bárkából, a föld minden állatával. Megkötöm veletek szövetségem, többé nem törlök el minden lényt a földről vízözönnel, és nem jön olyan áradat, amely elpusztítja a földet. "Aztán így szólt Isten: "Ez legyen jele a szövetségnek, amely fennáll köztem és köztetek, meg a veletek levő minden élőlény között minden nemzedékre: szivárványt helyezek a felhőkbe: ez legyen a szövetség jele köztem és a föld között. Ha összegyűjtöm a föld felett a felhőket és a szivárvány megjelenik a felhőkön, akkor megemlékezem szövetségemről, ami fennáll köztem és köztetek, meg minden élőlény és test között. A víz nem válik többé vízözönné, hogy minden lényt elpusztítson. Ha a szivárvány megjelenik a felhőkön, látni fogom, és megemlékezem az örök szövetségről, amely fennáll Isten és minden élőlény meg minden test között a földön." Isten így szólt Noéhoz: "Ez annak a szövetségnek a jele, amelyet létrehoztam köztem és minden földi lény között". (Teremtés könyve 8.20-9.17)

„Az Úr zavart támasztott köztük Izrael láttára, és súlyos csapást mért rájuk Gibeonnál. Sőt, Bet-Horon lejtőjének az irányában, egészen Azekáig és Makkedáig üldözte őket. Bet-Horon lejtőjén menekültek Izrael elől. Az Úr hatalmas jégesőt bocsátott rájuk az égből, egészen Azekáig; így odavesztek. Többen pusztultak el közülük a jégesőtől, mint Izrael fiainak kardja élétől. Akkor így szólt Józsue az Úrhoz, azon a napon, amelyen az Úr kiszolgáltatta neki az amoritákat -, Izrael szeme láttára fölkiáltott: "Nap, állj meg Gibeon fölött, s Hold, Ajalon völgye fölött!" S a Nap megállt, a Hold is megállt, amíg a nép bosszút nem állt ellenségein. De nincs-e megírva az Igazak könyvében? A Nap megállt az ég közepén, s csaknem egy egész napig halogatta lenyugtát. Se azelőtt, se azután nem volt még egy olyan nap, amelyen az Úr hallgatott volna embernek a szavára. Így harcolt az Úr Izraelért.” (Józsue könyve 10-14)

„Hiszkija ekkor megkérdezte: "Mi lesz rá a jel, hogy fölmegyek az Úr templomába?" Izajás így válaszolt: "Ez legyen neked a jel az Úrtól, hogy megtartja adott szavát: Nos, visszatérítem az árnyékot annyi fokkal, amennyit már lement a nap az Acház-féle lépcsőfokokon, vagyis tíz fokkal." Vissza is tért a nap tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már lement.” (Izajáj könyve 38.8)


Milyen állatról beszél Jób és Izajás, „mely volt, többé nincs, de ismét megjelenik”?

"Nézd a behemótot! Éppúgy füvön él, mint a szarvasmarha. Nézd, micsoda erő van az ágyékában, és lásd, mily erősek a hasizmai! Kifeszíti farkát, mintha cédrus volna, combjának inai egymásba fonódnak. A csontjai ércből öntött csövek, a lábszárai meg, mint a vasdorongok. Remekmű az Isten alkotásai közt, de aki alkotta, karddal fenyegette. A hegyek környékétől eltiltották, s minden vadtól, amely ott űzi játékát. A lótuszbokrok alatt nyugton tanyázik, elrejtőzködik a nádban és mocsárban. A lótuszfák fedik be az árnyékukkal, a patak nyárfái állnak körülötte. Nem fél, ha a folyó erősen megárad, nyugodtan ömölhet szájába a Jordán. Vajon ki merészel a szemébe kapni, át lehet-e fúrni gerellyel az orrát? Lehet-e horoggal leviatánt fogni, le tudod-e nyelvét kötéllel kötözni? Tudsz-e kákát húzni az orrán keresztül, avagy átfúrod-e pofáját szigonnyal? Talán könyörögve járul majd elibéd, és hízelgő szókat intéz tán hozzád? Esetleg majd szerződést köt veled, hogy fogadd szolgádul egyszer s mindenkorra? Játszhatol-e vele, mint egy kis madárral, lánykáid számára meg tudod-e kötni? Alkusznak-e rá a céhbeli társak, kalmárok maguk közt osztoznak-e rajta? Meg tudod-e a bőrét horoggal tűzdelni, hát a fejét halászó szigonnyal? Tégy csak vele próbát, emeld rá a kezed! De gondolj a harcra! Még egyszer nem teszed! Nézd, csalatkozol reménységedben, puszta tekintete legyőzi az embert. Hogyha fölébresztik, dühroham fogja el. Ki volna képes ellenállni neki? Ki maradt épségben, ha vele szembeszállt? A kerek ég alatt nincs egyetlen egy sem. Nem hallgathatok el semmit tagjairól, sem az erejéről, sem szép alkatáról. Ki merné felnyitni felső ruházatát, és ki hatolhat be kettős páncéljába? Torkának kapuit vajon ki nyitja ki? Fogazata körül rémület tanyázik. Háta pikkelyeket visel barázdásan, mik le vannak zárva kovakő pecséttel. Egyik a másikhoz hozzáilleszkedik, még a levegő sem hatol át közöttük. Szorosan záródik az egyik a másikhoz, összekapcsolódnak, s el nem választhatók. Tüsszentése nyomán világosság ragyog, szeme olyan, mint a hajnal szempillája. A torkából meg fáklyák törnek elő, s mint a tűz szikrái szállnak, a magasba. Az orrlyukaiból füst gomolyog elő, mint a fazékból, amely forr és buzog. A parázs lángra lobban, hogyha rálehel, a torkából meg tűzcsóva tör elő. Nyakszirtjén az erő vett lakást magának, előtte meg a rémület jár. Ha föltápászkodik, a habok is félnek, a tenger hullámai távolabb húzódnak. Szilárdan áll rajta rétegezett húsa, mozdulatlan, mintha ráöntötték volna. Mintha kőből volna, oly kemény a szíve, kemény, mint amilyen az alsó malomkő. Aki találkozik vele, hiába ránt kardot, nem használ a lándzsa, s a kopja és a nyíl sem. Annyiba veszi a vasat, mint a szalmát, az ércet nem nézi többre pudvás fánál. A nyíl nem tudja megfutamítani, a rá zúdított kövek pozdorjává törnek. Csak egy szalmaszálnak nézi a buzogányt, nevet a dárdán is, amely felé süvít. Lehetnek alatta éles cserepek is. Felszántja az iszapot, akár a borona. Forrásba hozza a mélyet, mint egy üstöt, festékes fazék lesz körötte a tenger. Mögötte fényesen világlik az útja, ősz ember hajának gondolnád a tengert. Nincs hozzá fogható a földkerekségen, arra termett, hogy sohase féljen. Mindent, ami magas, megvetéssel néz le, mert a büszke állatoknak ő a királyuk. (Jób könyve 40.15-41.26)
„Azon a napon az Úr meglátogatja kemény, nagy és erős kardjával a leviatánt, a gyors kígyót, a leviatánt, a tekergő kígyót, és megöli a tengeri sárkányt.” (Izajás könyve 27.1)

Vajon elgondolkoztál már e szó igazi jelentésén: „mindenható”?

Elgondolkoztál már az alábbi néhány kijelentés, ima jelentésén?

Jézus pedig mondta: "Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek." (Lukács evangéliuma 23.34) Ha a gyilkosaiért így imádkozik a Fiú, az antiszemitizmusnak hogyan lehetne józan, bibliai alapja?

"Az Atya nem ítél el senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút is, ahogy az Atyát tiszteli." (János evangéliuma 5.22-23) Ha az Atya nem ítél el senkit, te vajon miért ítélkezel? Talán te vagy a Fiú?!

Ha ma fellépne Isten embere (Ádám, Ábel, Hénoch, Noé, Mózes, Illés, vagy valamelyik próféta, vagy a Próféta), vajon melyik államban nem kerülne pszichiátriára?



Megmutatom dicsőségemet a népek között, és minden nép látni fogja ítéletemet, amit végrehajtok, és kezemet, amely rájuk nehezedik. Akkor majd megtudja Izrael háza, hogy én vagyok az Úr, az ő Istenük, attól a naptól kezdve minden időkre. A népek is megtudják: Izrael házának a vétke miatt kellett száműzetésbe mennie, mert hűtlenek lettek hozzám, és ezért elrejtettem előlük arcomat és szorongatójuk kezébe adtam őket, hogy mindnyájukat kardélre hányják. Tisztátalanságaik és vétkeik szerint bántam velük, és elrejtettem előlük arcomat. Ezért ezt mondja az Úr, az Isten: Most jóra fordítom Jákob sorsát, megkönyörülök Izrael egész házán, és buzgólkodom szent nevemért. Hadd felejtsék el minden gyalázatukat és hűtlenségüket, amelyet ellenem elkövettek, hiszen biztonságban lakhatnak földjükön, nem háborgatja őket senki. Ha a népek közül hazahozom őket, és összegyűjtöm mindnyájukat ellenségeik országából, akkor majd megmutatom rajtuk számtalan nép szeme láttára, hogy szent vagyok. Akkor megtudják, hogy én, az Úr vagyok az ő Istenük, mert száműztem ugyan a népek közé, de most összegyűjtöm őket hazájukba, és senkit sem hagyok ott közülük. Nem rejtem el többé előlük arcomat, mert kiárasztom lelkemet Izrael házára - mondja az Úr, az Isten. (Ezékiel 39.21-29)

Szerinted az ítélet lezajlott, vagy sem?
Szerinted az Atya felfedte már arcát Izrael előtt?
Szerinted biztonságban laknak földjükön a zsidók?
(Lásd: Közel-Keleti konfliktus)
Szerinted az első Pünkösd az utolsó Lélekkiáradás?
(Lásd: Izajás 32.15-18: És újra kiáradt ránk a lélek a magasból. Akkor a sivatag gyümölcstermő kert lesz, a kert meg olyan, mint az erdő. Jog lakik majd a pusztaságban, és igazságosság tanyázik a gyümölcsöskertben. Az igazságosság békét terem, az igazságnak meg biztonság lesz a gyümölcse mindörökre. Népem békességben lakik majd otthonában, biztonságos hajlékokban, gondtalan nyugalomban.)
Szerinted nincs Istennek titka előtted?
(Lásd: Jelenések könyve 10.7: "Azon a napon, amikor a hetedik angyal megfújja a harsonát, beteljesedik az Isten titka, amint ezt tudtul adta szolgáinak, a prófétáknak.";
Példabeszédek 25.2: "Istennek a dolgok elrejtése a dicsősége, a királyoké meg a fölfedésük.")

A kereszténység hajnalán kenyeret és bort fogyasztottak a testvérek összejöveteleiken:
"A hívek mind ugyanazon a helyen tartózkodtak, és közös volt mindenük. Birtokaikat és javaikat eladták, s az árát szétosztották azok közt, akik szükséget szenvedtek. Egy szívvel-lélekkel mindennap összegyűltek a templomban. A kenyeret házaknál törték meg, s örömmel és egyszerű szívvel vették magukhoz az ételt." (ApCsel 2.44-46)
"Tehát vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből, mert aki csak eszik és iszik anélkül, hogy megkülönböztetné az Úr testét, saját ítéletét eszi és issza." (1Kor 11.28-29)
A Messiás örök pap is Melkizedek szertartás-rendje szerint:
"Azt mondta az Úr az én Uramnak: "Ülj jobbomra, és minden ellenségedet lábad elé teszem zsámolyul!" Az Úr kinyújtja hatalmas jogarod Sionból: uralkodj ellenségeid közepette! Születésed óta tiéd a királyi méltóság a szent hegyen, anyád méhétől kezdve, ifjúságod hajnala óta. Az Úr megesküdött és nem bánja meg: "Te pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint." Jobbodon áll az Úr: haragja napján királyokat tipor le, a pogányok között ítéletet tart. A halottak halomban feküsznek, szerte a földön fejeket zúz szét. Útközben a patakból iszik, és újra fölemeli a fejét." (110. zsoltár)
V.ö:
"Melkizedek, Sálem királya pedig kenyeret és bort hozott. Ő ugyanis a magasságbeli Isten papja volt. Megáldotta és így szólt hozzá: "Áldott legyen Ábrám a magasságbeli Isten előtt, aki az eget és a földet teremtette. S áldott legyen a magasságbeli Isten, aki kezedbe adta ellenségeidet." Ő pedig tizedet adott neki mindenből." (Teremtés 14.18-20)
De ki adott parancsot arra, hogy a kovásztalan kenyeret (vagy a kehelyben lévő bort) kell imádni?
Az Atya igaz, lélek szerinti imádókat akar!
"De elérkezik az óra, s már itt is van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat akar." (János 4.23)

Vajon miért van az, hogy a jelenlegi - tropikus - éveink hossza tökéletes pontossággal levezethető a Bibliai próféciák alapján? (Lásd a képet az oldal tetején!)

Oldal tetejére

Főoldal A János-akta Krisztushimnusza A Tamás-akta Gyöngyhimnusza Az Igazság evangéliuma A katolikus egyház vezetőinek A legfőbb forrásmű Forrás megjelölés Egy hozzám közel álló világszemlélet (csak példa) A kő Erotematika Levél a főrabbinak A két út Kapcsolat